1. Rész

Másnap bepakoltunk a kocsiba, és már indultunk is. Pár órás utazás után megérkeztünk Párizsba. Szerencsére már nagyjából tudtunk franciául. Út közben kiderült, hogy egy divattervező suliba fogok járni. Nagyon klassz. Kaptam egy szép, nagy szobát, és lett egy nagy teraszunk is. Kipakoltam, és egy kicsit kidekoráltam a szobámat. Amikor lementem a konyhába, anyuék még pakoltak.
- Leviszem Pamacsot sétálni.- Mondtam
- Oké, csak el ne tévedj.- Mondta anyu, és nevetett egyet. Amint kiléptem a házból, megláttam egy szobrot.

Odasétáltunk, és közelebbről is megszemléltük a szobrot. Ők biztos Katicabogár és Fekete Macska! Hallottam már róluk, de de még nem láttam őket. A parkkal szemben van egy cukrászda.

- Benézünk?- Kérdeztem Pamacstól, amire ő a farkát csóválva bólogatott.
- Jó napot!- Köszöntem, amikor beléptünk a cukrászdába.
- Szia. Még nem láttalak errefelé. Most költöztetek ide?- Kérdezte az árus
- Igen, ma érkeztünk a családommal. Megtudná mondani, hogy merre találom a divattervező iskolát?-
- Képzeld, a lányom is oda jár. Szerintem szívesen körbevezet.- Mondta, és lehívta a lányát.

- Szia! Marinette vagyok.- Mondta
- Szia! Engem Boginak hívnak. Ma érkeztünk Párizsba. Egy suliba fogunk járni.- Mondtam
- Akkor te vagy az, akiről az igazgató úr mesélt. Üdvözöllek Párizsban! Körbevezesselek?-
- Igen, az nagyon jó lenne.-
- Jaj de aranyos! A te kutyád?- Kérdezte, és felemelte a lábam mögött bujkáló kutyust.
- Igen, ő itt Pamacs.-
- Nagyon aranyos!-
Elindultunk, és Marinette körbevezetett a városban. Megmutatta az iskolát, a parkot és még pár helyet. Út közben találkoztunk Alyaval, Marinette legjobb barátnőjével.

Beszélgettünk egész délután. Sok mindent megtudtam a városról, az iskoláról, Marinettékről és Alya blogjáról is. Aztán beesteledett, és mindannyian hazamentünk.
Megvacsoráztam, és bezárkóztam a szobámba.
- Végre megnézhetem az ajándékot, amit a mamámtól kaptam!- Gondoltam magamban. Előkerestem a kis barna dobozt, és kinyitottam. Ekkor elkezdett fényleni, és egy kis állatka bújt ki a dobozból.

- Szia! Snowflake vagyok, de szólíts csak Snownak.- Mondta a kis állat
- Én Bogi vagyok. Te meg mi vagy?- Kérdeztem
- Egy kwami. A gyűrűtől, ami a dobozban van, varázserőd lesz. Ígérem, hogy mindent elmondok, de kaphatnék valamit enni? Éhen halok.-
- Persze. Tessék.- Mondtam, és odaadtam neki egy tábla csokit.
- Köszönöm.- Mondta, és pár perc alatt befalta a csokit. Miközben erőt gyűjtött, én felvettem a gyűrűmet.
- Akkor, ha jól értem ettől a gyűrűtől varázserőm lesz, mint Katicának?- Kérdeztem
- Pontosan.- Válaszolt Snowy
- Te egy hiúz vagy, ugye?-
- Igen.-
- Akkor nekem hiúz erőm lesz, igaz?-
- Eltaláltad. Ha azt mondod nekem, hogy Snowy, karmokat elő, akkor átváltozol.-
- Snowy, karmokat elő!- Mondtam, és hirtelen szikrák futottak keresztül a lábamon, a karomon, a fejemen, és utána belenéztem a tükörbe:

 

Sokkal erősebbnek éreztem magam. Gondoltam, hogy körbenézek. Már este volt, a Hold is ragyogott az égen. A gyűrűmön három kék színű mancs világított.
- Ez meg mire való?- Kérdeztem, amikor megfogtam a botomat. Körbenéztem, és Snowy nem volt sehol.
- Akkor nézzük meg, hogy milyen Párizs éjszaka!- Mondtam, és kiugrottam az ablakon. Házról házra ugrándoztam, és nézegettem a várost. Hirtelen egy hang szólal meg mögöttem.
- Te meg ki vagy?- Kérdezte
- Üdv, új vagyok errefelé.- Válaszoltam, és megfordultam. Fekete macska állt mögöttem.
- Áh... Bocsánat, azt hittem, hogy te egy legyőzendő gonosz vagy. Na mindegy. Én vagyok Fekete Macska. Téged hogy hívnak?- Kérdezte
- Engem Hiúznak hívnak. Mit csinálsz itt ilyen későn?-
- Csak megszemléltem a várost. Mikor érkeztél?-
- Ma délelőtt.-
- Ismered Katicát?-
- Még nem találkoztam vele, de hallottam róla.-
Macskával is megnéztük a várost, aztán mindketten hazamentünk. Otthon visszaváltoztam, és álmosan bedőltem az ágyamba.