3. Rész- Villámgepárd

- Jó reggelt!- Ébresztett Snowy

- Neked is!- Mondtam

- Ma lesz az első iskolanapod itt. Mit szólsz hozzá?-

- Már alig várom!-

Összepakoltam, átöltöztem, fogat mostam. Amire anyuék felkeltek, én már menetkészen álltam. 

- Indulhatunk?- Kérdeztem Snowytól

- Persze!- Válaszolt

Gyönyörű tavaszi napunk volt. A szél csendesen fújdogált, a madarak csicseregtek amikor kiléptem az ajtón.
- Szép napunk van ma!- Mondtam
- Igen, gyönyörű.-
Már éppen az iskola bejáratánál álltam, amikor egy lány elkezdett nekem dumálni.
- Te meg ki vagy? Tudod mit, ne is válaszolj. Nem érdekelsz.- Mondta
- Nem túl kedves...- Mondtam
- Hát igen.. Ő itt Chloé. A polgármester lánya.- Mondta a hátam mögül egy fiú hang. Megfordultam, és egy zöld szemű, szőke hajú állt mögöttem. Ami azt illeti, kicsit meglepett.
- Még be sem mutatkoztam! Adrien Agreste vagyok.- Mondta
- Engem Boginak hívnak. Nemrég költöztem ide a családommal.- Mondtam
- Hát, akkor üdvözöllek Párizsban!-
- Örülök, hogy itt lehetek.- Mosolyogtam
- Majd később még beszélünk, de most mennem kell. Szia!- Köszönt el
- Szia! Örülök, hogy megismertelek!- Köszöntem én is. Megfordult, és rámmosolygott. Hirtelen Marinette és Alya jelentek meg.
- Te tényleg beszéltél Adriennel?- Nézett rám kíváncsian Marinette
- Igen. Talán baj?- Kérdeztem
- Dehogy baj. Csak a kisasszony belehabarodott a srácba.- Mondta Alya, és közben a fejét csóválta
- Ha jól láttam, már találkoztál Chloéval is.- Mondta Marinette
- Hát, igen. Nem túl rendesek.- Válaszoltam, amikor hirtelen megszólalt a csengő
- Gyertek, mindjárt kezdődik az óra!- Mondta Alya, és felmentünk az osztályterembe.
Az első óránk osztályfőnöki volt. Mindenki bemutatkozott, és én is meséltem pár dolgot magamról. A többiek kedvesen befogadtak, kivéve persze Chloét, és a barátnőjét, Sabrinat. Sokkal jobb ebben a suliban, mint az otthoniban. Már nem is értem, hogy miért aggódtam. Az órák sipp-supp elteltek, s mire észbe kaptam, már otthon is voltam.
- Na tetszett az első napod?- Nézett rám kíváncsian Snowy
- Igen. Mindenki rendes volt velem, és a tanárok is kedvesek. Összefoglalva, nagyon jól éreztem magam.- Mosolyogtam
- Én pedig kialudtam magam!- Nyújtózott Snowy
- Igen, még a táskámból is hallatszott, ahogy horkolsz.- Nevettem
A szüleim elmentek moziba, én, Bálint, Pamacs és persze Snowy otthon maradtunk. A szobámban rajzolgattam egy kicsit, majd lementem Bálinthoz. Viszont ő sehol sem volt. Egy kis dobozka volt az asztalán, hasonló, mint az enyim (amiben a gyűrűm volt), csak az egész fekete volt.
- Szerinted neki is van szuper ereje?- Néztem Snowyra
- Elképzelhető. De nem tudom, hogy miért fekete a dobozka. Ugyan olyannak kellene lennie, mint a tiéd.- Állapította meg Snowy
Körbenéztünk, Bálint még mindig sehol. kiégtek a villanyok, és az egész város sötétségbe borult.
- Most mi lesz?- Kérdeztem
- Szerintem Hiúznak utána kellene néznie. Biztosan egy új gonosz lesz! Nyomás!- Nézett rám morcosan Snowy
- Oké.- Mondtam
Átváltoztam, és kiugrottam az ablakon. Felmásztam a tetőre, és onnan kémleltem a gonoszt.
- Vajon merre lehet?- Kérdeztem
- Kiről beszélsz?- Érdeklődött Macska
- Hát az új gonoszról. Ki másról?-
- Keressük meg!-
Ami azt illeti, még csak keresni sem kellett, ugyanis hirtelen egy villám csapott a tetőbe. Ha nem figyelek, agyoncsap minket az áram. A szemben lévő ház soron egy kis fekete alak rajzolódott ki.
- Szerintem ő az, akit keresünk!- Mondtam
A sötét alak irányítani tudja a villámokat. Nagyon szuper.
- Mi legyen?- Nézett rám Macska
- Kövessük! Katica is mindjárt megérkezik!- Válaszoltam
Házról házra ugrálva követtük a gonoszt, mire Katica is megérkezett.
- Csakhogy megjöttél Bogaram!- Mondta Macska
- Igen, megjöttem.- Nézett rám
- Nem tudunk a gonoszról semmit. Először is elkéne kapnunk.- Mondtam
- Akkor indulás!- Mondta Katica, és a sötét alak után eredt.
Macska és én is követtük őt. Elkezdődött a fogócska. Egy kis ideig üldöztük, aztán feladtuk.
- Nem tudjuk utolérni. Túl gyors.- Mondta Macska
- Szerintem nem is kell utolérnünk.- Mondtam, ugyanis a gonosz támadásba lendült. Egy szerintem 8 éves kisfiú volt az, gepárd erővel.
- Én vagyok a Villámgepárd!- Mondta a kisfiú, és bevetette gonosz kacaját
Villámokkal próbált minket legyőzni, persze nem ment neki. 3 az egy ellen.
- Szerencsetalizmán!- Mondta Katica, és lehullott egy piros alapon fekete pöttyös tornazsák a kezébe.
- Szerencse állatka!- Mondtam, és egy kis egér mászott a vállamra.
- Na ezzel varázsoljatok!- Nevetett a kis Gepárd
Katica és én körbenéztünk.
- Mehet?- Néztem rá
- Hajrá!- Mondta
Katica a Gepárd mögé ugrott, és a fejére húzta a tornazsákot. Én pedig megkértem a kis egeret, hogy szerezze meg a talizmánt. Az egérke elrágta a Gepárt bőrből készült karkötőjét, és Katica megtisztította az akumát. A rovarrajok pedig mindent helyre raktak.
- Szép volt!- Pacsiztunk hárman, aztán hazamentünk.




- Szerinted ki lehetett a Gepárd?- Kérdeztem Snowytól
- Nem tudom. De nagyon ügyes voltál! Egyre jobb leszel!- Válaszolt
Lementem és újból körbenéztem. Bálint ott aludt a szobájában, és a dobozban volt a karkötő, ami a Gepárdnál volt.
- Akkor ő volt az.- Mosolyogtam