4. Rész- Divatdiktátor

Reggel arra ébredtem, hogy valaki csámcsog. Kinyitottam a szemem, és Snowy rágcsált egy kekszet a fejemen.
- Szia. Mit csinálsz???- Néztem rá szúrós szemekkel
- Eszek. Jól van na, megéheztem. Ez akkora gond?- Nyammogott tovább
- Nem. Nem ez a gond. Az a gond, hogy ezt a fejemen csinálod.- Mondtam, majd megfogtam a farkát, és felültem. Leszedtem a morzsákat az arcomról, és mérgesen néztem Snowyra.
- Hihi.- Mosolygott
- Nagyon vicces. Haha.- Forgattam a szemem
- Na, szóval ma mi a program?- Nézett rám kíváncsian.
- Hát... Elmegyünk a suliba, és amint ott végeztünk, átmegyünk Marinettehez.-
- Oké. Mikor indulunk?-
- Amikor összekészülök.- Mosolyogtam
- Oké.- Nevetett velem Snowy
Felöltöztem, megfésülködtem, összepakoltam, és elindultam a suliba. Már éppen a lépcsőknél jártam, amikor Marinette a vállamra kapaszkodott.
- Ugye nem késtem el?- Lihegett gyorsan
- Szerintem nem. Mi lesz ma, hogy nem akarsz elkésni?- Néztem rá kíváncsian
- Jaj... Elfelejtettem mondani. Egy ruhatervező verseny lesz ma.- Mutatott a falon lévő kiírásra
- Az klassz.- Mosolyogtam
- Igen, én fogom képviselni az iskolát. Nem akarok elkésni.- Mondta, és még mindig lihegett
- Akkor siessünk!- Mondtam, és mindketten befutottunk az iskolába
Minden ki volt díszítve. A talajtól a mennyezetig, minden. Úgy láttam, hogy sokan indulnak a versenyen. Mikor elmélyedtem a gondolkodásban, hirtelen megszólalt a csengő, ami a verseny kezdetét jelezte. A versenyzők helyet foglaltak a számukra berendezett asztalokhoz. Kaptak lapokat, ceruzákat, mindenféle textilt, és varrós dobozt. Tervezniük kellett egy saját ruhát, és meg is kellett varrniuk. Egész délelőtt terveztek, és terveztek. Ebédszünet előtt volt aki már készen volt, és volt olyan is, aki akkor kezdte el a varrást. A végén gyönyörű ruhák születtek. Végül viszont Marinette nyert. Nem is csodálkozom. Nagyon szép ruhát készített. Már éppen átadták volna neki a díjat, amikor egy lány lépett be az ajtón, és megálljt parancsolt. Egy gyönyörű tengerkék ruhát viselt, arany színű övvel és szegéllyel. A karján aranyláncot viselt, a fején pedig egy kis tiara szerűség díszelgett. Mindenkinek elállt a szava tőle. Elkérte a díjat, viszont nem adták oda neki. Ekkor feldühödött, és elkezdett mindenkire ruhákat adogatni. Nem tudom hogy, csak úgy, odavarázsolta rájuk a ruhát. Erre az emberek elkezdtek futni. Berohantam a mosdóba.
- Gyerünk Snowy, jelenésünk van! Snowy karmokat elő!- Mondtam, és átváltoztam
Amint ezzel végeztem, visszamentem a lányhoz.
- Nem szép dolog így ráijeszteni az emberekre.- Kacsintott rám Macska a másik sarokból
- Nem érdekel. A díj már az enyém.- Nevetett
- Éppen ellenkezően.- Mondtam, és kivertem a kezéből a serleget
- Minek kell megnehezítenetek a dolgom?!- Sóhajtott
Macska és én csodálkozva egymásra néztünk, és  mire kettőt pislantottam, Macskán egy rózsaszínes, pufi szoknya termett. Ezen akaratlanul is elnevettem magam.
- Hé!! Ez nem vicces!- Morgolódott a cica
- Hm.. Szerintem se. Ez nem lesz jó.- Méregette Macskát a lány
- Na jó, ennyi elég lesz.- Mondtam, és megtámadtam a lányt
Pár perc múlva Katica is megjelent.
- Na végre! Csak hogy itt vagy bogaram.- Mondta Macska
- Igen, megjöttem.- Mosolygott Katica
Amint észrevette, hogy mi van Macskán, ő is elnevette magát.
- Szedd le rólam ezt a valamit!- Mondta a cicus
- Még jó, hogy nem. Sőt, cicus, új ruhát kapsz!- Mondta a lány, és macskára varázsolt egy még röhejesebb ruhát. Bocsi Macska, de ezt nem lehet kibírni. Mindeközben próbáltam megszerezni a talizmánját, ami a tiarájában volt.
- Nem segítenétek?- Néztem a nevető Katicára, és a "szenvedő" cicára
Amint Katica elindult felénk, a lány megfutamodott, és magával vitte a díjat is.
- Na jó, most mi lesz?- Kérdeztem
- Hát, elkapjuk.- Mondta Katica, és már indultunk is
Pár utcával arrébb, meg is találtuk a lányt. Valakit nagyon keresett.
- Hol van már?- Kutatott a hercegnő
- Kit keresel?- Néztem a lányra
- Azt, aki megnyerte a versenyt!!!- Dühöngött
- Hát, ő most nincs itt.- Mosolygott Macska
- Dehogynem! Tudom, hogy itt van! Nem menekülhetett messzire!- Folytatta a kutatást
- Hát, Ő nincs itt, viszont mi itt vagyunk! Szerencsetalizmán!- Mondta Katica, majd egy bontótű hullott a kezébe.
- Szerencse állatka!- Mondtam, és egy szarka repült a vállamra.
- Mit kezdjek ezzel?- Kérdeztük egyszerre Katicával, amire elmosolyodtunk
Körbenéztünk.
- Mehet?- Néztem Katicára
- Hajrá!- Mondta Katica, és elkezdte bontani Macska ruháját.
- Tudod mit? Segítek!- Mondta Macska, és a macskajajjal elporlasztotta a ruhát.
- Ti meg mit műveltek?!- Nézett rá idegesen a lány
Miközben a lány próbálta elkapni Katicát és Macskát, a szarka elcsórta a fényesen csillogó tiaráját. Ezután Katica összetörte, és megtisztította az akumát. Összepacsiztunk, és mindannyian továbbmentünk a dolgunkra. Amint elült a veszély, Marinette megkapta a díjat.
- Ügyes voltál!- Öleltem meg
- Köszi.- Mosolygott
Ekkor hirtelen Adrien is megjelent a semmiből.
- Nagyon jó lett a ruhád Marinette! Csak így tovább!- Kacsintott, majd továbbment
- Ö..... Izé....- Nyögte
- Még sokat kell tanulnod.- Nevetett Alya
- Hát az biztos.- Nevettem én is
Elindultunk hazafelé.
- Valamit elfelejtettem említeni. Jövő héten egy új diák érkezik a suliba. A mi osztályunkba.- Mosolygott Alya
- Tényleg?- Kérdeztem
- Igen. Az igazgató úr megkérte, hogy vezessük majd körbe.-
- Meglesz!- Mondta Marinette, és összepacsiztunk.