6. Rész- Rettenetes Rengető

Másnap reggel is korán keltem, hála Snowynak.
- Ébresztő! Éhes vagyok!- Piszkálta az orrom Snow
- Jól van már, kelek!- Ültem fel
- De most! Hol a kajám?- Panaszkodott
- Ha holnap sem hagysz aludni, esküszöm diétára foglak! Várj egy kicsit.- Nyújtózkodtam
Kicsit feléledtem, aztán lementem, és kerestem Snowynak kaját. Ő persze fent megvárt.
- De jó! Trappista!- Nyalta a száját, majd elkezdett falatozni.
Összekészültem, majd lementem reggelizni. Pamacs azonnal odaloholt mellém, és kért a reggelimből. Elővettem egy kis párizsit, és azt odaadtam neki. Miután végzett, jól lakottan visszament aludni. Aztán el is indultam a suliba. Útközben beugrottam a kávézóba, hogy köszönjek Katusnak.
- Sziasztok!- Köszöntem, amikor beléptem az ajtón
- Szia!- Köszönt Kata
- Indulok a suliba. Gondoltam, benézek.- Mosolyogtam
- Már mennünk is kell? Pillanat, lehozom a cuccomat, és indulhatunk.- Mosolygott, majd felment
Kb. fél percet álltam ott, mire lejött.
- Akkor indulhatunk?- Mosolygott
- Persze. De nem úgy volt, hogy magántanuló vagy?- Néztem értetlenül
- De. De úgy döntöttem, hogy én is rendes iskolába fogok járni.- Lépett ki az ajtón
- Viszont egy baj van. Nem ülhetünk egymás mellett.- Szomorodtam el
- Nem baj az! Majd a szünetekben dumcsizunk.- Kacsintott
Már az iskola bejáratánál jártunk, amikor egy ismerős hang köszöntött minket.
- Sziasztok!- Mosolygott Ezra
- Szia!- Köszöntünk mi is
- Tegnap jól eltűntetek mellőlem. Ott hagytatok a legnagyobb veszélyben.- Nevettem
Erre mind a ketten úgy tettek, mintha meg se hallották volna.
- Hahó!- Integettem
- Itt vagyok, csak elgondolkoztam.- Nézett körül Kata
- Örülök neki.- Mosolyogtam ismét
- Gyertek, mindjárt kezdődik az óránk.- Mondta Ezra, és bementünk az osztályterembe. Kiderült, hogy Kata pont a mellettem lévő padnál fog ülni. De nem egyedül. Amikor beléptünk, egy nagyon magas srácot pillantottunk meg Katus asztalánál. A haja hasonló volt, mint Adrien-é, csak barna. A vállán sport táska díszelgett, amiben gondolom az edző cucca lehetett. Borostyán színű szeme cikázott a diákok között, gondolom szimpatikus diákot keresett. Ezrával elmentünk a helyünkre, Kata pedig az ajtóból szemlélte a srácot. Egy kis idő után a fiú is észrevette őt, és némán kémlelték egymást. Úgy látom, Katuss új barátra lelt. Aztán egy kis idő múlva megérkeztek a többiek is. Kata leült a srác mellé, és beszélgetni kezdtek. Aztán persze az óra is elkezdődött. Egész nap azt figyeltem, hogy mit csinálnak Katáék. Aztán vége lett a tanításnak.
- Hogy hívják?- Kérdezősködtem
- Kit?- Nézett a srácra Kata
- Hát őt.- Nevettem
- Zack.- Nézelődött
- Jó tudni.- Mosolyogtam, majd Ezra is becsatlakozott a beszélgetésbe.
- Nincs kedvetek megnézni a karate órát velem?- Mosolygott
- Benne vagyok! És ki tartja?- Érdeklődtem
- Még én sem tudom. Zack mesélte, hogy nemrég kezdtek.- Mutatott a lent készülődő emberkékre
- Mikor kezdődik?- Néztem le
- Még fél óra.- Mutatott az órára
- Addig nincs kedvetek beugrani a kávézóba? Meghívlak titeket egy sütire.- Kacsintott Kata
- Benne vagyok!- Vágtuk rá egyszerre Ezrával, amire mindannyian felnevettünk.
Így is történt. Elmentünk Katussal, és ettem egy finom fánkot! Nagyon ízlett. Miután befejeztük, visszamentünk a suliba. Addigra végeztek az előkészületekkel.
- Sziasztok!- Köszönt Zack
- Helló!- Köszöntünk mi is
- Akkor kipróbáljátok?- Érdeklődött
- Hát, mi nem úgy készültünk.- Dadogott Katus
- Jaj, nem lesz tőle semmi bajotok!- Mondta Zack, majd megragadta Kata kezét, és "elkísérte"
- Mi is megyünk?- Néztem Katáékra
- Miért is ne?- Mosolygott, majd mi is követtük őket.
Pár percig még ott álltunk a tatamin, amit nemrég készítettek elő.
- És most mi lesz?- Kérdeztem
- Nem tudom. Valószínűleg mindjárt megérkezik a tanító is, és akkor elkezdjük.- Nézett körbe Ezra
Nem telt bele fél perc se, és megérkezett az előbb megemlített személy is. A sporttáskáját az egyik padra rakva kezdte el beszédét.
- Sziasztok! Úgy látom, jó sokan gyűltünk ma össze. Sőt, újakat is köszönthetünk. Remek! Az én nevem John Merlyn. Mindenkit üdvözlök.- Kezdte el az edzést
Párokba állított minket, és úgy kellett elvégezni a feladatokat. Kata Zack-et, én pedig Ezrát kaptam. Mivel Zack már régóta karatézik, ezért állította be Merlyn Kata mellé (legalábbis szerintem). Mivel se én, se Ezra nem próbáltuk még, ezért nekünk segített a legtöbbet. Csináltunk mindenféle mozdulatot, és nagyon megtetszett. Elhatároztam magamban, hogy ide fogok járni. Ekkor Kata elesett, és elterült a tatamin.
- Ez nem megy neked lelkem.- Segítette fel Zack
- Úgy gondolod?- Nevetett Katus
Erre belőlünk is kitört a nevetés. Merlyn is mosolygott, majd folytattuk a feladatot. Már éppen sikerült ráéreznem, amikor egy hatalmas sumo harcos ugrott be az ajtón. Elkezdett a lábaival dobbantani, amire remegni kezdett a föld. Ezra ökölbe szorította a kezét, majd megfogott, és behúzott az egyik terembe. Bezárta az ajtót.
- Maradj itt, Nehogy megsebesülj.- Mondta, majd elment valahová.
- Remek. Most mi legyen?- Kérdeztem a táskámból előjövő kis kwamit
- Nem tudom, találj ki valamit, de gyorsan, mert a többiek számítanak ránk!- Utasított Snow
-Hm... Megvan! Snowy, karmokat elő!- Mondtam, majd átváltoztam
Végül úgy döntöttem, hogy kiugrok az ablakon. Így is tettem, majd elmentem megkeresni a többieket. Amikor éppen ugrottam, valaki felkapott, és elrepültünk.
- Megvagy!- Kanyarodott Fúria
Igen, ő volt az.
- Csak el ne ejts!- Fogtam meg a karjait
- Áu!- Kiabált, mert véletlenül megkarmoltam
- Nagyon sajnálom!- Kértem bocsánatot
- Semmi gond. Már nem fáj.- Mosolygott
Egy ideig még repültünk, aztán megtaláltuk a célpontot. A hatalmas harcos próbálta elkapni Főnixet, nem sok eséllyel. A madárka ügyesen kikerülte a gonoszt, amely nem sokáig bírta türelemmel. Elege lett, és elkezdte rengetni a földet.
- Utálom, amikor ezt csinálja!- Nyavalygott Macska
- Ugyan már!- Mondtam, majd leugrottam
A harcos meglepetten nézett rám, aztán eldobott, mint egy labdát. Ez már a második alkalom, hogy dobálnak. Fúria elkapott, majd letett a földre. Még egy ideig rohamoztuk a gonoszt, de őt nem nagyon érdekeltük. Egy karcolást sem tudtunk rajta ejteni. Aztán megfogta Katicát, és elindult vele. Macska persze azonnal utána eredt, hogy megmentse a bogárkáját. Főnix és Fúria az égből fedeztek minket. Egy ideig még kerestük őket, aztán megálltunk az egyik ház tetején, és tanácskoztunk.
- Na jó. Most mi legyen? Nem találjuk őket sehol.- Szállt le Fúria
- Nem tudom.- Nézett körbe Főnix
- Tovább kell keresnünk!- Utasított Macska
- Gondolkodjunk logikusan. Hová tudna elbújni egy ilyen nagy ember?- Agyaltam
- Vigyázat!- Mondta Főnix, mire mindannyian eltűntünk onnan. Egy újabb gonosz jelent meg a színen. A ruhája egy kicsit ijesztőbb volt, mint az edig legyőzött gonoszoké. A színe fekete, a minták rajta pedig pirosak. Egy műanyag flakon (?) segítségével megsokszorozta magát, majd ránktámadt. Szinte időnk sem volt reagálni, mindez olyan gyorsan történt. Egy ideig csak ugráltunk a támadások elől, utána már vissza is vágtunk. Kiderült, hogy ha hozzáérünk a hologrammokhoz, akkor azok porrá válnak. Nem telt sok időbe, és az összes hologrammot eltűntettük. Már csak egy ellenfél volt, aki egy ház tetején bújkált. Odamentünk hozzá, és körbezártuk. Már éppen sikerült volna megszerezni az akumát, amikor Katica túnt fel a színen.
- Sziasztok!- Köszönt
- De téged elvitt a Rengető.- Futott oda mellé Macska
- Igen, de kiszabadultam.- Mosolygott
- Hm.... Valami nem stimmel...- Agyalt Fúria
- Igazad van. Katica csak nem szabadulhatott ki olyan könnyen...- Gondolkoztam én is
- Igazad van!- Mondta a holosrác, majd kiugrott a közölünk.
Odahívta maga mellé Katicát, aztán hozzáért, amitől a bogárka elporladt. Ő is egy hologram volt. Elegem van belőlük! Mindannyian támadásra készen álltunk, majd a gonosz leugrott a tetőről.
- Gyerünk! Utána!- Utasított Macska, mire utána eredtünk.
Egy kis ideig még üldöztük, aztán sikerült elkapni. Összetörtem a talizmánját, az akuma pedig elakart repülni. Próbáltuk elkapni, nem sok sikerrel. Mikor már az egekben repedett, egy zölden fénylő íj eltalálta, és megtisztult. Mivel a talizmánjainkat már szine teljesen lemerítettük, így mindannyian körbenéztünk. Hirtelen egy íj termett mellettem, és a zöld fény "beterített" mindannyiunkat. Mire a fények elmúltak, a talizmánjaink feltöltődtek. Meglepetten körbenéztem, majd a távolban egy fekete árnyat pillantottam meg. Intett egyet, majd eltűnt. Nem tudom, ki lehetett, de örülök, hogy segített.
- Hol van Macska?- Repült körbe Fúria
- Az előbb még itt volt!- Ugrottam fel az egyik háztetőre
Főnix nem csinált semmit, csak nézelődött.
- Figyeljetek, nekem van egy ötletem.- Mondta, majd felkapott, és elrepültünk.
Nem telt bele sok idő, és meg is találtuk Katicáékat. A rengető az egyik kezében a cicát, a másik kezében a bogárkát fogta.
- Most mi legyen?- Nézett a csapdába esett hősökre Főnix
- Mi legyen?! Kiszabadítjuk őket, és legyőzzük a gonoszt!- Kezdtem el a tervem
Ahogy a rengető észrevette, hogy közeledem, elkezdett ugrálni. Vele együtt pattogott a talaj is.
- Hagyd abba!!!- Nyávogott Macska
- Még mit nem!- Kacagott a gonosz, majd tovább folytatta a rengetést.
- Ez most komoly?!- Néztünk mindannyian a cicára, amire csöndben maradt
Fúria és Főnix a superképességüket bevetve kiszabadították Katicát és Macskát. Odafutottam Katica mellé, majd mi is bevetettük a "fegyverünket". Ő egy kötelet, én pedig egy kis, fekete cicát kaptam segítségül. Egymásra néztünk, majd mindketten elindultunk. Katica összekötötte a rengető lábait, én pedig megkértem a cicát, hogy hozza ide a gonosz régi érmét (ebben volt az akuma). Ezt meg is tette a kis cica, és Katica megtisztította az akumát. Miután végeztünk, összepacsiztunk, majd mindenki elment a dolgára. Visszamentem a suliba, és bementem az osztályterembe, ahová Ezra bezárt. Kíváncsi vagyok, vissza jön-e. Pár percig vártam csak, szinte azonnal ott is termett. Kinyította az ajtót, és beszélgetni kezdtünk.
- Hol voltál eddig?- Néztem rá
- Hát.... Dolgom volt.- Vakarta a tarkóját
- És miféle dolgod?- Kérdezgettem
- Gyere, hazakíserlek.- Váltott témát
Ennyire könnyen nem fog megszabadulni tőlem. Kiderítem, hol volt. Egész úton hazafelé azon gondolkodtam, hogy merre mehetett. Mikor anya boltja elé értünk, elköszöntem, majd felmentem a szobába. Gyorsan írtam egy sms-t Katussnak, és holnapra megbeszéltünk egy pizsipartit. Marinette-t és Alya-t is elhívtam. Miután ezzel végeztem, kimentem a teraszra levegőzni. Egy kis ideig nézelődtem, majd megakadt valakin a szemem. És vajon ki volt az? Főnix. Nézte a tornyot a háztetőnkről.
- Üdvözletem madárka. Mi járatban errefelé?- Mosolyogtam
- Szia. Szeretek éjszaka nézelődni.- Mosolygott ő is, majd lerepült mellém.
- Szépen elintéztétek a gonoszt a mai nap is.- Néztem a csillagokra
- Hát, igen. De csapatmunka nélkül nem ment volna.- Ült fel a korlátra
Még egy ideig nézelődtünk, aztán azt veszem észre, hogy Főnix valamit nézeget rajtam.
- Mi a baj?- Nevettem
- Semmi, de lenne egy kérdésem.- Szállt le, és megállt előttem
- Hallgatlak.- Hátráltam egy kicsit
- Honnan van gyűrűd?- Emelte fel a kezem, majd az ékszerre mutatott
- A nagymamámtól kaptam.- Mosolyogtam
Egy ideig csodálkozva nézett, aztán elengedte a kezem. Még egy kis ideig beszélgettünk, aztán már ideje volt elmennem aludni.
- Jó éjt.- Köszönt el
- Neked is.- Mondtam, majd bementem, és Snowyval elaludtunk.