5. Rész- Rémbohóc

Sziasztok! Van egy új blogíró, aki sokat segít nekem. Az ő karaktere Katuss, a legjobb barátnőm. Jó olvasást!





Ez a hét is simán eltelt. Napról napra jöttek a gonoszok, viszont Katicával és Macskával megtanítottuk kesztyűbe dudálni őket. Mire kettőt pislogtam, már vasárnap volt. Holnap jön az új fiú a suliba. Ami azt illeti, kicsit várom már, hogy találkozzunk. De csak egy kicsit.



*Másnap*
Nagyon korán ébredtem. Nem tudom, mi ütött belém, de még Snowy is aludt. Pedig ő aztán keveset alszik. Felkeltem, és kómásan leültem a gépem elé. Miközben bekapcsolt a gép, nyújtózkodtam egyet. Megnéztem az üzeneteim, és vajon ki írt? A legjobb barinőm! Szerintem hangos voltam, ugyanis Snowy felébredt.
- Mi történt?- Kérdezte, majd nyújtózott egyet.
- Semmi. Csak a legjobb barátnőm elköltözik....- Mondtam lehangoltan, a drámai hatás érdekében
- Nagyon saj...- Szomorodott el Snow
- Párizsba!!!- Kiabáltam
- Csöndet!- Morgott Snowy
- Jól van, de ez akkor is nagyon jó hír!!!- Ugráltam körbe körbe a szobában
- Oké.- Ugrándozott velem
- Alig várom! Igazából még sohasem láttam! Mi lesz, ha nem tetszek neki?- Kezdtem el parázni
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj.- Ölelt meg Snowy
- Indulás!- Mondtam, és elkezdtem összepakolni.
Pár perc alatt összepakoltam, és felébresztetem anyuékat. Szokás szerint már készen voltam. Aztán el is indultam a suliba. Az első úti cél a suli volt. Alig várom, hogy végre lássam Katát! Már szinte futottam a suliig, és egy lányt pillantottam meg az iskola bejárata előtt ácsorogni. Hosszú, vörösesbarna haja csak úgy lobogott a szélben. Odafutottam, és kb. 2 méterrel előtte megálltam. Egy percig csak úgy ott álltunk, és alaposan szemügyre vettük egymást.
- Katus?- Törtem meg a csendet
- Bogi!- Nézett rám ledöbbenve, én meg odafutottam hozzá, és megöleltem.
- Képzeld, pontosan ilyennek képzeltelek el.- Nevettem
- Hát, én se csalódtam.- Nevetett velem
- Gyere, menjünk be a suliba.- Fogtam meg a karját, és húztam a suli felé
- De én nem járok suliba. Magántanuló vagyok.- Szomorodott el
- Ne búsulj! Mondom a tervet! Amint végzek a suliban, elmegyek hozzátok a kávézóba, és beszélgetünk.- Kacsintottam
- Oké! Akkor délután várunk! Szia!- Köszönt, majd elment
- Várunk?!- Kezdtem el gondolkodni, amikor valaki megszólított
- Szia!- Köszönt, amire hátrafordultam.
Egy kék szemű, sötétkék hajú srác állt előttem. Biztosan ő lesz az új fiú.
- Szia!- Köszöntem én is
- Az én nevem Ezra. Most költöztem ide az apukámmal Londonból. Neked mi a neved?- Kérdezett
- Én Bogi vagyok. Köszöntelek Párizsban!- Üdvözöltem
- Körbe tudnál majd vezetni a városban?- Nézett rám kedvesen
- Persze, majd suli után. Úgy is mindjárt kezdünk.- Mosolyogtam
- Rendben, köszi.- Mosolygott ő is
Ekkor megszólalt a csengő.
- Gyere menjünk, kezdődik az óra.- Mondtam, és bekísértem a terembe
- Sziasztok!- Köszönt a tanárnő
- Jó napot!- Köszöntünk mi is. Én azonnal elmeneteltem a helyemre, Ezra pedig ott állt az ajtóban.
- Keress egy helyet, és ülj le te is.- Mosolygott a tantónéni
- Rendben.- Mosolygott Ezra is
Körbenézett, majd leült mellém. Az óra már rég elkezdődött, de mi még mindig beszélgettünk. Örülök, hogy van egy új barátom. Az iskola sipp-supp eltelt. Az egyik pillanatban még az első órán voltunk, most pedig már úton vagyunk a kávézó felé. Egyébként nem kellett sokat mennünk, ugyanis anyukám varrósboltja mellett volt. Bementünk Ezrával, majd leültünk az egyik asztalhoz. 2 perc sem volt, és Kata ott termett mellettem.
- Ő meg ki? Csak nem a barátod?!- Sutogott a fülembe
- Dehogy is. Ő itt Ezra. Ezra, ő Kata.- Mutattam be őket egymásnak
- Szia!- Köszönt neki Kata
- Örülök, hogy megismerhetlek.- Mosolygott Ezra
- Na, szóval Kata. Lenne kedved körülnézni velünk a városban?- Kérdeztem
- Még jó hogy! Mikor indulunk?- Nézett csillogó szemekkel Katus
- Akár most is.- Mosolyogtam
- Akkor mire várunk?! Indulás!- Állt fel Ezra is
- Hová menjünk először?- Kérdeztem, amint kiléptünk az ajtón
- Nézzük meg a tornyot!- Mutatott Kata a magas építményre
- Akkor indulás!- Mondtam
Így is tettünk. Először megnéztük az Eiffel-tornyot, majd folytattuk utunkat. Megmutattam a parkot, a sulit, mindent. Út közben pedig beszélgettünk. Már éppen a park végén jártunk, amikor gonosz kacajt hallottunk. Mire kettőt pislantottam, Kata és Ezra felszívódtak. Hogy hova, azt nem tudom. Már éppen sikerült volna találnom egy jó kis búvóhelyet, ahol áttudnék változni, viszont ekkor valami felemelt a levegőbe.
- Nem ő az! Akkor ki lehet?!- Mérgelődött, majd eldobott, mint egy gumilabdát. Én pedig csak zuhantam és zuhantam. Már majdnem földet értem, ezért becsuktam a szemem. Viszont ahelyett, hogy földetértem volna, ahelyett valaki elkapott. A szemem még mindig nem nyitottam ki, csak annyit éreztem, hogy repülünk. Aztán kinyitottam a szemem, és vajon ki volt a megmentőm? Fogalmam sincs. A ruhája a tűz színeiben pompázott, és szárnyai is voltak. A haja éjkék, a szeme pedig kék színű volt, pont mint Marinettenek. Nem tudom, ki lehetett, de örülök, hogy megmentett. Egy ideig még repültünk, addig alaposan szemügyre vettem. Aztán leszálltunk a teraszunkon.
- Vigyázz magadra, nehogy még a végén megsebesülj.- Kacsintott, majd továbbrepült.
- Szerinted ki lehetett az?- Néztem Snowyra, aki éppen kirepült a táskámból.
- Fogalmam sincs. De nekünk dolgunk van! Meg kell mentenünk Párizst!- Sürgetett Snow
- Indulás! Snowy, karmokat elő!- Mondtam, majd átváltoztam.
A botom segítségével házról házra ugráltam, majd pár sarokkal arrébb megtaláltam a gonoszt. Macska ott állt a háztetőn, és nézte a harcot. Odaugrottam mellé.
- Mi a szitu?- Néztem körbe
- Egyre többen vagyunk.- Vakarta a tarkóját a cica
- Ezt hogy érted?- Tettem csípőre a kezem
- Hát... Nézd meg te is.- Mutatott két repülő emberkére Macsek
- Vele találkoztam!- Mutattam a narancs-piros-sárga ruhás hősre
- Tényleg? Honnan?- Nézett rám gyanakvóan
- Az mindegy. Miért állsz itt? Miért nem segítesz?- Kérdezősködtem
- Várom a bogárkámat.- Durcizott a cica
- Kit vársz?- Szólalt meg mögöttünk Katica
- Végre megjöttél bogaram!- Örvendett Macska
- Igen, itt vagyok. Ők kik?- Mutatott a többiekre
- Fogalmunk sincs. Egyszer csak megjelentek.- Meséltem
- És melyikük a gonosz?- Nézett Macsekra Katica
- A bohóc, azt hiszem.- Mutatott a dühös emberkére, aki pitéket dobált a két repülő "újoncra"
- Hát akkor mire várunk?- Kérdezte Katica
- Indulás!- Mondtam, majd rátámadtam a bohócra, aki szerintem nem számított rám, ugyanis akkorát ugrott, hogy utána elterült a földön. A botommal leszorítottam, ami nem nagyon zavarta.
- Te vagy az!- örvendezett, majd valamit rámspiccelt a virágjával, amitől elkábultam. Nem aludtam el, csak nem tudtam mozogni. Felkapott, és sipp-supp eltűntünk a többiek szeme elől. Egy furcsa, elhagyatottnak tűnt raktárszerűségben landoltunk. Beletett egy műanyag dobozba, majd bezárt. Onnantól fogva már tudtam mozogni.
- Hol vagyunk? És te ki vagy?- Kérdezősködtem
- A kedvenc helyemen, és én vagyok a legnagyobb rajongód!- Ugrándozott
- De örülök.- Forgattam a szemem
- És megfogom tudni, hogy ki vagy igazából!- Nevetett
- Nagyon jó nekem. Macska! Siessetek!- Kiabáltam
- Nem tudják, hol vagy. Megnyugodhatsz.- Nevetett ismét
- Felőlem, ücsöröghetünk itt. Nekem van időm.- Morogtam halkan
- Ha esetleg megtalálnának a barátaid, akkor őker is bezárom.- Nevetett, már megint
Már egy negyed órája ücsörögtem abban a dobozban, amikor halk pisszegést hallottam.
- Psst!- Jött az egyik cső mögül a hang
Az egyik "újonc" volt az, a lány. Neki fekete volt a ruhája, és szárnyai meg fülei voltak. Ami azt illeti, örülök, hogy nem kell itt ücsörögnöm tovább. Intett, hogy minden rendben, és hogy vonjam el a figyelmét a bohócnak.
- És te ki vagy? Mármint arra gondolok, hogy mi a "gonosz" neved?- Néztem az unatkozó bohócra
- Nem is ismersz? Én vagyok a Rémbohóc!- Kacagott gonoszan
- És most mire várunk?- Néztem körbe
- Arra, hogy visszaváltozz.- Ücsörgött
Idő közben Macska is megjelent a színen, és mutatta, hogy minden rendben, és hogy folytassam
- Nem úgy megy az.- Forgattam a szemem ismét
- Hát akkor?- Nézett rám
- Ezt nem veled fogom megvitatni.- Fordultam el, amire odajött a dobozhoz
- Mi az, hogy nem mondod el? Hiszen barátok vagyunk!- Kérdezgetett
- Hát..... Nem mondom el.- Fordultam el ismét, de megint odajött elém
- Akkor sem mondom el.- Nyújtottam ki a nyelvem
Eközben Macska és a lány próbáltak valami tervet kieszelni. Az egyik pillanatban még a bohóccal nézek farkasszemet, a másik pillanatban pedig kinyílt az ajtó, ugyanis Macska elpusztította a gépet, ami irányította a termet. Kiugrottam a dobozból, amire a bohóc elkezdett tortát dobálni (már megint). Macskát eltalálta az egyik "repülő ajándék", de úgy láttam, hogy nem nagyon zavarta. Sőt, szerintem ízlett is neki. Ebben a pillanatban Katica és a másik új hős is megjelentek.
- Üdvözletem!- Köszöntem, majd tovább folytattam a harcot, amibe a többiek is beszálltak. Túlerőben voltunk, viszont ez nem nagyon a zavarta a tébolyult gonoszt, ugyanis elkezdett lufikat hajtogatni. Erre mindannyian leálltunk, és értetlenül néztük a bohócot. Na ezt nem kellett volna. Ugyanis a lufik életre keltek, és megnőttek. Nagyon nagyon nagyra. Szóval, a harc folytatódott tovább. A két új hős viszont megunta, és felhasználták a különleges képességüket. Először a lány kezdett. Kimondta a "varázsigét", és elkezdett plazma bombákat dobálni. 2-3 lövésig bírta, evvel egy lufit ki is durrasztott. Utána a fiú következett. Ő is felhasználta az erejét, ami az volt, hogy tűbe borította a raktárat. Ezzel még egy lufi durrant ki. Kihasználva az alkalmat, Katica és én is bevetettük a fegyverünket. Katicának a kezébe egy tű esett a kezébe, nekem pedig egy fekete párduc volt a segítségem. A nagy cica odaállt mellém, és megsimogattam. Katica és én körülnéztünk, majd bólintottunk egyet. Katica ellezdte kijukasztani a lufikat, aminek a bohóc nem nagyon örült. El is kezdte kergetni a Katicat, aki idő közben kijukasztotta az összes lufiszörnyet. Macska és a többiek is segítettek neki. Én pedig megkértem a párducot, hogy azt a virágot (amiben szerintem az akuma volt) hozza ide nekem. Ezt meg is tette, viszont idő közben kiderült, hogy a bohóc fél a nagymacskáktól. Szóval, egész végig menekült előle. Katica, kihasználva az alkalmat, elvette a bohóctól a virágot, összetörte, majd megtisztította az akumát. A kis rovarrajok mindent helyre raktak, és a régi bohóc (akiről azt sem tudtam, hogy kicsoda) is feléledt. Összepacsiztunk, majd az új hősök is bemutatkoztak. A lányt Fúriának, a fiút pedig Főnixnek hívják. Katica, Macska és én üdvözöltük őket a csapatban, majd mindannyian elmentek, rajtam kívűl. Én ottmaradtam a "legnagyobb rajongómmal" még egy ideig.
- Nagyon sajnálom, ha rosszat tettem.- Hajtotta le a fejét. Egy 20 év körüli fiú volt az, barna hajjal és barna szemekkel.
- Semmi baj. Nem a te hibád.- Mosolyogtam, majd visszaadtam neki a virágot
- Aláírnád a virágot?- Kérdezett, majd előszedett egy alkoholos filcet a kabátjából
- Persze!- Írtam alá, majd elköszöntem. Aztán villámgyorsan hazaugráltam, és visszaváltoztam.
- Ez nehéz volt.- Sóhajtott Snowy fáradtan, én pedig ledőltem az ágyamra.





- Te is elfáradtál?- Huppant a fejemre Snow
- Nem. Egyre jobban bírom az iramot.- Felültem, majd a kis kwami az ölembe hullott.
- Hát akkor mi a bajod?- Kíváncsiskodott
- Megmentett!- Mosolyogtam
- Igen, igen, ezt én is tudom.- Nézett körbe Snowy
- Oan aranyos!- Pirultam el
- Hm.. Tudom mi bajod van...- Gondolkodott el
- Ki ne mond!- Fogtam meg a farkánál
- Miért, akkor mi lesz?- Nézett rám a huncut szemeivel
- Nem kapsz trapista sajtot.- Kuncogtam
- De..de..de... Nem érdekel! Te...- Mondta, de félbeszakítottam
- Csönd! Különben sajt diéta lesz!- Néztem rá morcosan
- De....- Repült a fejemre
- Nem! Nincs igazad!- Durciztam
- Dehogynem! Elpirultál!- Nevetett
- Inkább hagyjuk.- Mondtam, majd lepihentünk.